A rokokó hajviselet.

Szerző: | okt 7, 2014 | divattörténet | 0 hozzászólás

A rokokó dáma képéhez hozzátartozik a kis fehérre púderezett frizura.
Amíg a krinolin terebélyes, a frizura a lehető legkisebb. A fehérített haj kacérkodott az öregség szürke hajszínével, ugyanakkor eltüntette a korkülönbségeket.
A hajviselet, mely a korábbihoz képest legalább egy időre rövidebb, pikánsabb lett, furcsa módon akkor vált bizarrá amikor a rokokó ízlés már eltűnőben volt.
XVI. Lajos trónra lépésekor (1774) a női frizurák már olyan magasra nőttek,
hogy a nyak alig bírta őket. Elöl homlok felett és a fülek mögött feltornyozták, tupírozták a hajukat, és hosszú fürtöket lógattak a vállukra.
Az óriásira növekedett hajtoronyba a leglehetetlenebb díszítéseket építik bele. Gyümölcsös kosárkát, sőt egész pásztorjeleneteket viseltek frizurájukon,
mezővel, patakkal, két báránykával és juhászkutyával és pásztorlánykával, máskor meg szélmalmot vagy háromárbocos fregattot felvont vitorlákkal.
A hajat többnyire a fejtetőn odaerősített lószőrből készült vendéghajra fésülték fel. Miként a barokk a parókakészítőké e kor a fodrászok aranykora.
Honoráriumuk olyan magasra nőtt, hogy még a gazdag hölgyek is csak hetente
egyszer, a kevésbé jómódúak havonta egyszer vehették igénybe szolgáltatásukat.
Az előkelő dámák a bálok előtt néha két éjjel sem aludhattak, nehogy szétrombolják a fejükre tornyozott műremeket. Az igazán elegáns hölgy úgy fésülteti haját, hogy álla pontosan középen legyen cipője orra és a frizurája csúcsa között.