A rokokó smink.

A fehérre púderezett rokokó frizura természetesen erős arcfestést kívánt meg.
Az arcbőrt festéssel kellet színezni, nehogy hullaszerűnek lássék a szürke haj
keretében. Alapnak fehéret raktak fel, a szemöldök vonalát feketével húzták meg, az ereket kékkel és végül az orcákra pirosítót kentek.
De nem a természetes pírt utánozták, akkor volt jó a smink ha rögtön látszott,
hogy festés . Csak ledér hölgyek engedhették meg, hogy természetesnek látszó
arcszínnel tüntessenek. Annyi festéket használtak, hogy a férjek sokszor
a saját feleségüket sem ismerték meg a bálokon akkor sem ha az illető hölgynek nem állt szándékában maszkírozni magát.
A férfiak szintén erősen festették magukat. A toaletthez hozzá tartozott a
szépségtapaszok megfelelő elhelyezése. A nagy „fogfájós flastromot” csak ritkán használták, ellenben a kicsikkel bőkezűen bántak.
Aszerint, hogy hova ragasztották, el is nevezték őket. A homlok közepén a
„felséges” volt az orr hegyén „ a szemtelen” a szem alatt „a szenvedélyes” az ajak szegletében „a csókra vágyó”