„Vannak helyek, ahol élőbb a föld,
utak, melyek lángolnak, vagy sajognak
s akárhol leszel, mindig visszahoznak
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld:
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat,
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol: delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Így szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese:
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat:
örök jelenlét, noha képzelet csak
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?!”
/Szabó Lőrinc/

„Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked.
Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tűzek.
Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar.
Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunkat. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.”
/Latinovits Zoltán /

„A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét,
az sohasem élte az életet a maga teljes módján. ”
/Erskine/

„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted. ”
/Gabriel Garcia Márquez/

„Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden. ”
/T. Tolis/

„Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért
nem szerelmesek már, mert megöregedtek, nem is tudják, hogy éppen akkor
öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet. ”
/Gabriel Garcia Márquez/

„A szerelemben nincsenek évek,
A szerelemben csókok vannak.
A szerelemben jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak. ”
/Gyónyi Géza/

„Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős,
hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk,
mint nekünk őreá. ”
/Paul Gerardy/

„Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt,
egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni.
Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted. ”
/Michel Quoist/

„A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja, ám a szeretet minden mást pótol. ”
/P. Matteo/

„Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad. ”
/Szentkuthy Miklós/

„A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.”
/Victor Hugo/

„Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!”
/Petőfi Sándor/

„Valakit szeretni azt jelenti: egy másik számára láthatatlan csodát látni. ”
/Francois Mauriac/

„A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.”
/Erich Fromm/

„A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti.
A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik. ”
/Rippl-Rónai József/

„Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek.
Móra Ferenc”

„a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály,
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.”
Vörösmarty Mihály

„Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek,
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.”
/Petőfi Sándor/

„Ahol nincs te, ott nincs én se.”
/Ingmar Bergman/

„Mintha csak fekete-fehér emlékeket őriznék abból az időből, mielőtt megismertelek.
Amikor eljöttél, nevetést, piros lufikat és ÖRÖMÖT hoztál az életembe.”
/Judith C. Grant/

„Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.
És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És – végtelen nagy szerelemmel.”
/Juhász Gyula /

„Mindig van egy kis
őrültség a szerelemben.
De mindig van egy kis
Okosság is az őrületben.”
/F. Nietzsche/

„Hát mégis az volna a szerelem, hogy aki kell, az kell,
nem azért, amilyen,
Hanem annak ellenére, hogy bármilyen?
/ Simonyi István /

” Jó, hogy én én vagyok.
Jó, hogy te te vagy.
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk. ”
/Pam Brown/

„Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok
Néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
Aki nem kér semmit, csak néz és imád,
És nem akar lenni, csak általad,
Csak árnyéka annak, ami vagy. ”
/Szabó Lőrinc/

„Mondd, mi a Szerelem?
Két lélek, egy gondolat.
Két szív, egy dobbanás. ”
/Fridriech Halm/

„A legszebb szerelem se jut el
Messzire, ha csak nézik
Múlását.
Dédelgetni kell, mint egy
Kedvenc gyermeket”
/Alain/

„Szeress teljes szívből
Ne félj szeretni
igazán és őszintén,
a szerelem a legteljesebb
a legszebb érzés a világon.
Ne félj, hogy megsebez, hogy
a másik semmibe vesz,
mindenben ott rejlik a
kockázat, de a legtöbbet a
szerelemben nyerheted.
Add át neki magadat
igazán őszintén és
élvezd a tudatot, hogy
általa talán megleled
az egyetlen igaz boldogságot.”
/Susan Polis Schutz/

„Ma én leszek a holdfény,
S belopódzom az ablakon át,
Mint aki hosszú útról haza tér,
Oda bújok Hozzád.
Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked,
Smaragdszemű angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.
Aranyszínű virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása
Napvilágnak fénye lenne.
Majd két kezemmel betakarlak,
S hangtalan érintésem megtöri a csendet,
Ha sírsz, én könnyeimmel vigasztallak,
S akár a holt fény, felolvadok Benned.”
/Brinkusz Gábor/

„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk. ”
/Francoise Sagan/

„Vissza tekintettem az életemre, és
végiggondoltam, mi minden történt
velem – a döntéseimre, a nevetésre
és a könnyekre, a sikerekre és
a kudarcokra – és sokat tűnődtem,
mit is jelent mindez.
Ha ma belegondolok, látszólag
véletlenek sorozatából álló életem
hirtelen értelmet nyer. Minden azért
történt, hogy elvezessen ide, hozzád.
Csodás végállomás – és az út, amit
már nem egyedül kell megtennem,
még csak most kezdődik.
Örülök, hogy vagy nekem, szerelmem.”
/Frank E. Hansen/

„Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsú ciprus ifjú erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek; te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy;
hol ezerkarú repkényt úszni látok,
Óh Csupa-Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek:te vagy;
a tiszta ég szent legét belehelve,
Csupa-Szív-Üde, italom te vagy.
Tudásomnak ha gondolom, ha érzem,
Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy;
s amikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.”
/Szabó Lőrinc/

„A szerelemnek még bolondsága is
nagyobb bölcsesség, mint a
filozófusok minden tudománya.”
Jókai Mór/

„Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzám vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már az , aki kérdezett és
hol van már az a felelet-
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.”
/Csukás István/

„A hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív
legmélyén kell elrejteni.”
/Balzac/

„Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom-
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek. Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!
De miért? Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt-
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyújtó pillanat!”
/Ady Endre/

„A távollét csökkenti a közepes szerelmet –
gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.”
/Francois de La Rochefoucauld/

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek,
Így még nem szerettek soha, soha téged.
Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
Minden nóta az én bánatomat zengi,
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.
/Balázs Árpád/