„Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”
/ Tóth Árpád:Esti sugárkoszorú/
„Az élet csak egy jót ad nekünk: Azé lehetünk, akit szeretünk”.
/Lope de Vega/”
„Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval:
CSAK te, csak én, örökké és holtomiglan.
MI megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni,”
/Stendhal/
„Mennyivel szebbnek tűnik minden szépség, ha ékessége a hűség maga.”
/Shakespear/
„Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
/Illyés Gyula/
„Amikor megszólal az orgona
Zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az
Igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd
Össze.
Szeretni akarlak és megtartani
Mindörökre,
Kezem feléd nyújtom, szívem
Neked adom,
Melyet vissza soha nem kérek.
Szeress egy életen át,
Úgy, mint én téged,
Akkor is ha megöregszünk,
És akkor is, ha már nem élek.”
/Ady Endre/
„Úgy mint egy álom, mit nem fogunk fel,
Itt egy érzés, mi sohasem múlik el.
Az óránk ma végleg megáll,
A pillanat így marad mindig már.
Az úton majd számíthatsz rám,
Együtt vár miránk a túlpart.
Ha valami fáj, ne félj, csak bújj hozzám,
Én mindig itt leszek majd. . . ”
/Bereczki Zoltán – Száz év/
„Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom, hova tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!”
/Jim Morrison/
„S idő, állj meg egy pillanatra,
S ti rohanó percek, várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűk lesznek,
Csak addig várjatok!”
/Goethe/
” Csillagokat nézel, szép csillagom.
Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel”
/Platon/
„Mint liliom a tövisek közt,.
olyan az én mátkám a lányok közt.
Mint almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.”
/Énekek éneke 2:2-3/
„A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.”
/Weöres Sándor/
„Azt álmodtam: szerettél,
velem együtt nevettél,
szemed fénye ragyogott,
lehoztunk egy csillagot.”
/Bogdán András: Álom/
„Úgy élsz bennem akár a vérem,
nyitott szememben a világ,
fájdalmaink a létezésben.
Vagy ép üvegben a szilánk!
Belőlem már te ki nem válhatsz
mint halál a születésből,
éjszakáimból az álmok.
Élők a múló időtől.”
/Kiss Dénes: Részem lettél/
„Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
a te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalod.”
/Radnóti Miklós: Kis nyelvtan/
„Örömöt nem nyújt az élet,
csak te nálad, csak tevéled!
Mint buborék széjjelpattan,
ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
s ami rá van rakva ékül:
a boldogság gyötrő álom
benne nékem nálad nélkül.”
/Tompa Mihály/
„Te vagy a lélegzet s minden szívdobbanás,
te vagy a születő gondolat, a magamba zárt vallomás.
Te vagy a vágy, ami ébren tartja az álmokat.
S ami nem én vagyok, minden más is te vagy!”
/Kirsch Péter/
„Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem, s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált, hogy visszaadd másféle ragyogásra.”
/Weöres Sándor/
„Mert kell valaki, akihez beszélsz,
Kell egy másik, mások ellen.
Ne álltasd magad: ennyi az egész,
De ez eltéphetetlen.
/Rab Zsuzsa/
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, millióm.
/Victor Hugo/
„Szerelem, ha az egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, a fél szárnyát kölcsönadja. ”
/Szabó Éva/
„Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Aki halandó, csak halandót
szerethet halhatatlanul. ”
/József Attila/
” Amit szívedbe rejtesz
Szemednek tárd ki azt.
Amit szemeddel sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -mint mondják-
Belehal, aki él,
De úgy kell a boldogság,
Mint egy falat kenyér!”
/József Attila)/
„A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod
magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de
annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted.
De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz.
Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját.
És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.”
/Paulo Coelho/